Ez a recept egy régi könyvben van, nagymamám írásával. Remélem, nem valami másik kiadványból való, megtaláltunk már három példányt kézzel írva a -Horváth Ilona könyvéből származó- gépi darálós keksz receptjéből :) Öcsém kérte, hogy csináljunk ilyet is karácsonyra, hát legyen. Ezt is jó minél előbb elkészíteni, hogy megpuhuljon, és hogy a fűszerek beérjenek. Ebből a mennyiségből ~2.5 nagy tepsi lesz.
Hozzávalók:
3 evőkanál méz - 3 tojás - 20-25 dkg cukor - 5 dkg margarin - 1 teáskanál szódabikarbóna - mézeskalács-fűszerek (fahéj, szegfűszeg, gyömbér, ánizs, szerecsendió, koriander, kardamom stb.) - liszt - dió a díszítéshez
Elkészítés:
A liszt és a szódabikarbóna kivételével a többi hozzávalót összedolgozzuk. Fűszerekből mindenki annyit és olyat ad hozzá, amennyit és amit csak gondol; én egy teáskanál zöld kardamomot, és fél-fél teáskanál gyömbért és szerecsendiót. Annyi lisztet adagolunk hozzá, hogy közepes keménységű tésztát kapjunk. (Az első adag lisztbe keverjük el a szódabikarbónát.) Ezek után vagy lisztezett deszkán nem túl vékonyra kinyújtjuk és kiszaggatjuk, vagy hengert formázunk a tésztából, és tetszőleges vastagságú karikákra szeleteljük. (Nem tudom, melyik kolleginánál olvastam ezt az ötletet.) Mindegyik közepébe egy gerezd diót nyomunk. Zsírozott/sütőpapíros tepsikre tesszük (kis helyet hagyva, még nőni fog), és közepesen meleg sütőben megsütjük. Mikor az alja megsült, akkor már jó, de ízlés szerint sötétebbre is lehet sütni ;) Rém egyszerű aprósüti. Másnapra kőkemény lesz, de elzárva megpuhul.
